8. vers:Kis pók rejtelme

Mászik a pók a falon, meg-meg áll időnként
De vajon merre megy, s mire vár időközönként?
Egy örök rejtvény, melyet meg nem fejthetsz
Ez kiszámíthatatlan, mint a pók élete

mi lehet a cél, mi lehet a vég?
Vajon hová megy e kis állat, mit akar még?
Talán hálóját keresi mindúntalan?
Vagy még nem szőtt hálót és a helyét kutatja?

Ezt te nem tudhatod, ez a pók rejtelme
Ez egy labirintus, melyet meg nem fejtel
Ha hálót sző azt miért teszi?
Mond, mond miért teszi?

Ez a háló egy élet műve
A hálóban benne van a pók székhelye
A pók a hálót szövi, de miért teszi?
Mondd, mondd miért teszi?

Ha e hálót nem szövi értelme elveszik
S a pók megszűnik létezni
Ez tehát a "kérdés" miért szövi
Mondd, mondd miért szövi?

A lét is ilyen, tele egetverő rejtelemmel
Mely egy útvesztő tele veszélyekkel
Ez a pók leleménye, s rovarok félelme
Mi hát a pók eleménye, rovarok gyötrődése?

Az élet is ilyen, mások vergődése
Mi hát az élet, az ember szenvedése?
De ki szövi ezt a létet és miért teszi mind ezt?
Mondd, mondd miért teszi mind ezt?

16. vers: Börtöni játszma

Ülök a börtönben, sakkozom
Lépek a parasztal, megtolom
Megy a népem, haladok előre.

Huszár üti vezért, én engedtem
Miért engedtem? Megérte e áldozat valamiért.
Megér egy emberáldozat a többiért?

Futó sakkol, király behátrál.
Most mit kezd a sarokba szorított patkány?
Ilyenkor fedezem társaim hátát

Sok a parasztom, kevés a tisztem
De mi ez? Sok lúd disznót győzhet?
Ezért sáncolok hát, könnyebb lehet.

Parasztok szenvedése nyerő lehet
Kitörhetek kalitkámból a felszínre

Spartacus hada nem mindig veszít
Mattolhatom Crassust, ha még belefér

Sakkozzál te is, küzdj királyodért
Éld túl parasztként szenvedésed és tűrj
Tűrj, hogy majdan te is vezér lehess.