A semmiségből jössz, egy messziségből
Hogy ki voltál, ezt senki sem tudja
Egy idegen vagy, egy új világ hálójában
Hogy meddig leszel itten, ezt ember sem tudja.
Holnap talán már nem itt leszel
Nem ismert senki, csak egy angyal voltál
Ki egy kis színt vittél egy országba
De nem maradtál itten, tovább haladtál
Nem volt itt célod, tovább barangoltál.
Merre mész végtelen utadon? Még nem tudod?
Vagy, hogy miért mész még ezen sem gondolkodsz?
Elvárások vannak előtted napról napra
Idegen dolgokkal lelheted szembe magadat.
Egyik pillanatban fehérségben repkedsz
később egy kráterben lihegsz
De mert itten vagy, így ennek célja van!?
sose tudhatod, nem te irányítod
Utadat egy érzés vezérli, ki értelmet ad neki.
Hánykolódsz a hullámok között
Hajód elsüllyedt, de te tovább vergődhetsz
A víz partra vethet, de ki tudja merre leszel
A sorstalanság ereje gyökeret vert itten (benned).
Haza kerültél, most itthon vagy
Emberek rajonganak körülötted
holnap már nem te vagy középpontban
Ma te voltál a soros, ki megkaphatta.
Egy örök vándor vagy, elkerítve mindentől
A szomorúságtól távol, az "Aranytól" messze
Szerelemtől távol, a a haláltól messze.
A sorstalanság helyzetét élvezed
Hallod az agyadba beáramló szellő sugallatát
Melyek tisztítóan hatnak Reád.
Kimondasz valamit, de már másra vágysz.
Ha van célod, eléred egyszer már?
Ne törődj semmivel, csak lihegj tovább!
Örülj, hogy élsz és életet kaptál!
Ne gondolkozz a végzeten, a cselekvés útján!
2009. június 23., kedd
32. vers: Ahol negatív...
Mikor írsz az egy kaland, egy fekete kaland
Írod a sorsod, s hogy volt a múltban
Árnyak röpködnek el, s tova.
Miért akarsz kalandozni, miért?
A reaktív elméd megint nyomatékosít?
Ne távozz el, mikor e szép szigeten vagy
Ne menj el, éledj, töltődj fel újra
Amikor lent vagy, minden negatív
Most "világos" van, de ez sem pozitív
Azt mondom baj, ha látsz, ha tudsz.
Ha látod a borzalmat, az aljasat
Ha nem látsz, nem tudsz, csak élsz.
Egyedül vagy, kevés a szikra, nehéz.
Nehéz rátalálni arra, ahol sok a negatív
Egyedül kell élned, pár nélkül tudd meg
Ezen nem változtathatsz, sorsod ki lett rakva
Inkább hunyd be szemed, s tégy úgy, mint egy vak.
Írod a sorsod, s hogy volt a múltban
Árnyak röpködnek el, s tova.
Miért akarsz kalandozni, miért?
A reaktív elméd megint nyomatékosít?
Ne távozz el, mikor e szép szigeten vagy
Ne menj el, éledj, töltődj fel újra
Amikor lent vagy, minden negatív
Most "világos" van, de ez sem pozitív
Azt mondom baj, ha látsz, ha tudsz.
Ha látod a borzalmat, az aljasat
Ha nem látsz, nem tudsz, csak élsz.
Egyedül vagy, kevés a szikra, nehéz.
Nehéz rátalálni arra, ahol sok a negatív
Egyedül kell élned, pár nélkül tudd meg
Ezen nem változtathatsz, sorsod ki lett rakva
Inkább hunyd be szemed, s tégy úgy, mint egy vak.
2009. június 22., hétfő
21.vers: Ámokfutó
Egyik nap azt álmodod, hogy futsz
Futsz a végtelenbe, hogy elérd a célt
Nem ttörődve semmivel, csak szaladsz előre
Göröngyökkel teli úton futsz mezitláb
Lábaidat kavicsok tördelik fel, s alá
Lelked egy izomkolosszus, és tűri tovább
Térded is bicsaklik, időnként megremeg
De Te lohol sz tovább, előre merengve
Utadon egyenest "Rómába" vezetve.
Csak kitartással nyerhetsz, s ésszel
Ahogy Dávid is Góliátot verte.
Ki csúzliát kitartva, ésszel verte meg.
A fájdalom elmúlik, a seb is behegged
Mihelyt elérted célod a szívedben
Mint Miltiádész, össze is eshetsz.
Futsz a végtelenbe, hogy elérd a célt
Nem ttörődve semmivel, csak szaladsz előre
Göröngyökkel teli úton futsz mezitláb
Lábaidat kavicsok tördelik fel, s alá
Lelked egy izomkolosszus, és tűri tovább
Térded is bicsaklik, időnként megremeg
De Te lohol sz tovább, előre merengve
Utadon egyenest "Rómába" vezetve.
Csak kitartással nyerhetsz, s ésszel
Ahogy Dávid is Góliátot verte.
Ki csúzliát kitartva, ésszel verte meg.
A fájdalom elmúlik, a seb is behegged
Mihelyt elérted célod a szívedben
Mint Miltiádész, össze is eshetsz.
2009. június 15., hétfő
22.vers: Tengeri könnycsepp
A felhők szürkék, borongani látszanak a fellegek
Egy trópusi vihar közeleg, mindenféle savval tele
Világosság már nem igazán látszadozék a sötétben.
Egy dörgés zavarja meg a Föld lelkét, majd még egy.
Savas eső cseppjei jelennek meg a porban
Egyre több csepp marja a Földet titokban
Már a tenger is hánykolódik egyre
Talán már Poseidont is feldühítette.
A part mellett egy kisgyermek sirdogál
S nedvesíti be könnyeivel a Föld talaját
Bőg az ég, s dacol a gyermek
Ami fönt világít, az csak Zeusz műve.
A veszettségtől habzik már a tenger szája is
Elöntené már a part élvilágát is
A szél erős, erősebb, még erősebb
S a fák szomorkásan hullajtják levelüket
Könnyeznek ők is, mint egy szerelmes szíve
Kiben meghalt egy érzés, a természet értelme
Ki lelkében tépdeli a rózsa szirmait,
S ha kell, magába zárkózik
Tombol a vihar benne,
Ilyenkor Führer az embere
Kaméleonhoz hasonlít, olyan a belseje
Mindenkit söpörne, ha elébe kerülne
Olykor tornádóvá válik és söpörne.
Menny te tornádó, söpörj el mindent!
világodban nincs helye életnek
Tépj szét, ha kell tényleg!
Ereidben csörgedező folyókkal gyere!
Gyere és öntsd el a szárazföldet!
Törj fel vulkánként a kráterből
Úgy, mint ütőeremből a vér
Mikor felvágom, hajthatatlan
És ha elöntöttél mindent, aludj nyugodtan.
Scheggia
Egy trópusi vihar közeleg, mindenféle savval tele
Világosság már nem igazán látszadozék a sötétben.
Egy dörgés zavarja meg a Föld lelkét, majd még egy.
Savas eső cseppjei jelennek meg a porban
Egyre több csepp marja a Földet titokban
Már a tenger is hánykolódik egyre
Talán már Poseidont is feldühítette.
A part mellett egy kisgyermek sirdogál
S nedvesíti be könnyeivel a Föld talaját
Bőg az ég, s dacol a gyermek
Ami fönt világít, az csak Zeusz műve.
A veszettségtől habzik már a tenger szája is
Elöntené már a part élvilágát is
A szél erős, erősebb, még erősebb
S a fák szomorkásan hullajtják levelüket
Könnyeznek ők is, mint egy szerelmes szíve
Kiben meghalt egy érzés, a természet értelme
Ki lelkében tépdeli a rózsa szirmait,
S ha kell, magába zárkózik
Tombol a vihar benne,
Ilyenkor Führer az embere
Kaméleonhoz hasonlít, olyan a belseje
Mindenkit söpörne, ha elébe kerülne
Olykor tornádóvá válik és söpörne.
Menny te tornádó, söpörj el mindent!
világodban nincs helye életnek
Tépj szét, ha kell tényleg!
Ereidben csörgedező folyókkal gyere!
Gyere és öntsd el a szárazföldet!
Törj fel vulkánként a kráterből
Úgy, mint ütőeremből a vér
Mikor felvágom, hajthatatlan
És ha elöntöttél mindent, aludj nyugodtan.
Scheggia
31.vers: Magamon kívül (depresszió II.)
Partra vetett a tenger, én pedig fekszem
Szétterültem a nedves homokban
A homokszemcsék sebeimet mardossák.
Hanyat fekszem és élvezem, mint egy élő halott
Erőm elfogyott, az értelmet keresi, az életet
Nem törődök semmivel, csak lélegzek.
Élősködők szívják a véremet
De ők is csak élveznek
Azt sem érzékelem,hogy szívják a véremet
Tűrök, mint egy shaolin, és koncentrálok
Nem bizonyítok ezzel senkinek másnak
De legalább békénhagynak e kietlen parton.
Lustaság vett erőt testemen, csak vonaglok
Rángok a földön, mint egy idegroncs
Elkorcsosultam, már nem is én vagyok
Felkelek lassan, a fák felé indulok néhány bogyóért.
De nem akarok jól lakni, csak festéknek kell
Be kell kenni vele meztelen testemet
Ágakat is gyűjtök, melléjük éleset
Ha belévágom testembe, jobban vérezzen
Megadja a hatást,hogy szenvedek.
Scheggia
Szétterültem a nedves homokban
A homokszemcsék sebeimet mardossák.
Hanyat fekszem és élvezem, mint egy élő halott
Erőm elfogyott, az értelmet keresi, az életet
Nem törődök semmivel, csak lélegzek.
Élősködők szívják a véremet
De ők is csak élveznek
Azt sem érzékelem,hogy szívják a véremet
Tűrök, mint egy shaolin, és koncentrálok
Nem bizonyítok ezzel senkinek másnak
De legalább békénhagynak e kietlen parton.
Lustaság vett erőt testemen, csak vonaglok
Rángok a földön, mint egy idegroncs
Elkorcsosultam, már nem is én vagyok
Felkelek lassan, a fák felé indulok néhány bogyóért.
De nem akarok jól lakni, csak festéknek kell
Be kell kenni vele meztelen testemet
Ágakat is gyűjtök, melléjük éleset
Ha belévágom testembe, jobban vérezzen
Megadja a hatást,hogy szenvedek.
Scheggia
13.vers: A sötétség börtönében
Egy börtönben élsz, ahol fogoly vagy
Az emberek között csak egy rab vagy
Egy sötétségben egy "kősírban" élsz, egy kevéske fény mellett
Ahol ülsz, nem a vidámság hever
Napról napra tapasztalod bilincsed markolatát
Merev szemmel figyelve a többiek hangulatát
Időnként megcsörren cellád kulcsa, s remélsz, most kilóghatsz
Vagy ha nem lóghatsz, kihoznak?
Minden nap egy-egy évezred körülötted.
Lassan a patkányok búvóhelye leszel mindörökre.
Pupillád kitágul, s a fény is alig ér be
Még a zúzmó sem terem meg, nem bírja ki e létet
Foglyok vagytok, az est foglyai, kik tán küzdenek
Hol vagytok most, hol korhadtok, mivé lettetek?
A sötétségben seregletek, mint egy fekete sereg.
Mint Mátyás büszkesége, a "Fekete Sereg"
Ők rászolgáltak hírnevükre, s szenvedtek is érte
Küzdjetek hát! tespedésnek nincs értelme e világ torkában
Szabadítsd fel szíved, rázd fel kihűlt tested!
Induljon a háború, kerülj ki a fényre!
Van ki erős kijut, törhetetlen.
Van ki elvénül, s bilincsbe terpeszthet egy életen
Többség ilyen rendíthetetlen, s vonzza néma sorsa
De nem hal meg, hanem él a pokolban
Az emberek között csak egy rab vagy
Egy sötétségben egy "kősírban" élsz, egy kevéske fény mellett
Ahol ülsz, nem a vidámság hever
Napról napra tapasztalod bilincsed markolatát
Merev szemmel figyelve a többiek hangulatát
Időnként megcsörren cellád kulcsa, s remélsz, most kilóghatsz
Vagy ha nem lóghatsz, kihoznak?
Minden nap egy-egy évezred körülötted.
Lassan a patkányok búvóhelye leszel mindörökre.
Pupillád kitágul, s a fény is alig ér be
Még a zúzmó sem terem meg, nem bírja ki e létet
Foglyok vagytok, az est foglyai, kik tán küzdenek
Hol vagytok most, hol korhadtok, mivé lettetek?
A sötétségben seregletek, mint egy fekete sereg.
Mint Mátyás büszkesége, a "Fekete Sereg"
Ők rászolgáltak hírnevükre, s szenvedtek is érte
Küzdjetek hát! tespedésnek nincs értelme e világ torkában
Szabadítsd fel szíved, rázd fel kihűlt tested!
Induljon a háború, kerülj ki a fényre!
Van ki erős kijut, törhetetlen.
Van ki elvénül, s bilincsbe terpeszthet egy életen
Többség ilyen rendíthetetlen, s vonzza néma sorsa
De nem hal meg, hanem él a pokolban
30.vers: Gyilkos toll
Miért hagysz itt a "lakatlan szigeten", a tömegben
Miért nem hagyod,hogy befejezzem versemet?
Add ide a tollat,hogy kettébe tördeljem!
Az "összes" tollat akarom a fenébe!
Ha megkaptam mindet, magamba döfködöm
Tele minddel, az egész testemet
Cafatokra róvom a bőrömet
Ezzel írom halálra az életem
Scheggia
Miért nem hagyod,hogy befejezzem versemet?
Add ide a tollat,hogy kettébe tördeljem!
Az "összes" tollat akarom a fenébe!
Ha megkaptam mindet, magamba döfködöm
Tele minddel, az egész testemet
Cafatokra róvom a bőrömet
Ezzel írom halálra az életem
Scheggia
24.vers:Vár vagyok
Kemény vagyok, keménynek születtem
Egy vár vagyok, körül erődítménnyel
Rengeteg katonával ágyúval védve
Rég idők óta ostromlott e vár
Ellenségnek se híre se hamva már
Évek óta ide, még a madár sem járt.
Az idő változott, s egy ember betévedt.
Mikor megláttalak egy érzés indult bennem
Mikor észrevettelek, egy bizsergés kezdődött meg
Mikor megszólítottál, omladozni kezdtem
Eddig sötét tájon éltem, nyugis élettel
Ekkor elindultál felém, egy örvényben
Egy légörvényben jöttél, mely magával ragadt
Betörtél a a falakon, cselszöéssel, "fa lón"
S elfoglaltál mindent, bent a testemben
Tied letta vár, s tied a szívem.
Scheggia
Egy vár vagyok, körül erődítménnyel
Rengeteg katonával ágyúval védve
Rég idők óta ostromlott e vár
Ellenségnek se híre se hamva már
Évek óta ide, még a madár sem járt.
Az idő változott, s egy ember betévedt.
Mikor megláttalak egy érzés indult bennem
Mikor észrevettelek, egy bizsergés kezdődött meg
Mikor megszólítottál, omladozni kezdtem
Eddig sötét tájon éltem, nyugis élettel
Ekkor elindultál felém, egy örvényben
Egy légörvényben jöttél, mely magával ragadt
Betörtél a a falakon, cselszöéssel, "fa lón"
S elfoglaltál mindent, bent a testemben
Tied letta vár, s tied a szívem.
Scheggia
27.vers: Aszfalt
Ülök a padon egy öreg mellett
És bámulok a semmibe, úgy meredten
Nem tudom miért teszem, de lényegtelen
Úgy nézek, mint egy öregember
Az idősek néznek így, kik már sokat éltek
Vajon azért nézek így, mert hős lettem?
Egy ember, ki sokat megélt a háború során
Ki elunta az életet a láttottak alapján?
Azt hiszem tudom, milyen öregnek lenni
Azt hiszem tudom, milyen egyedül élni
Testem fiatal rügy, lelkem egy aszfalt.
Rücskös ez az aszfalt, tele úthibával
Nagy buckákkal, göröngyökkel teli
Útjavítót várja, hogy a szívébe zárja
Ki elsímogatja, a buckákat rajta.
Scheggia
És bámulok a semmibe, úgy meredten
Nem tudom miért teszem, de lényegtelen
Úgy nézek, mint egy öregember
Az idősek néznek így, kik már sokat éltek
Vajon azért nézek így, mert hős lettem?
Egy ember, ki sokat megélt a háború során
Ki elunta az életet a láttottak alapján?
Azt hiszem tudom, milyen öregnek lenni
Azt hiszem tudom, milyen egyedül élni
Testem fiatal rügy, lelkem egy aszfalt.
Rücskös ez az aszfalt, tele úthibával
Nagy buckákkal, göröngyökkel teli
Útjavítót várja, hogy a szívébe zárja
Ki elsímogatja, a buckákat rajta.
Scheggia
1.Vers: Egy ember katasztrófája
Barangolsz egy semmiségben, nem tudod merre vagy
Jársz, kelsz, elmerengsz, de vajon hol vagy?
Melletted egy kispatak csörgedez, egy élet van benne
De vajon mit rejt, s kiről szól ez?
Majd felnézel lassan, a fellegekbe tűnődsz
Némelyik oly ködös, némelyik oly feszült
Mindegyik egy tükör egy-egy élet tükre
Mindegyik tükörben, egy forrás van elrejtve
E forrás oly gazdag, oly csábító gyümölcse
Ha e gyümölcsöt letéped, már nem jársz fellegekben,
Éva vétke pokollá tesz téged.
Ekkor lenézel a kispatakra nézve.
E patak elmosódni látszik, már nem látsz semmit se
Patakod zavarossá válik, káosz lesz minden
Barangolsz egy semmiségben, nem tudod merre vagy
Jársz, kelsz, elmerengsz, de vajon merre vagy?
Ekkor felnézel lassan, a fellegekbe révedsz
Némelyik oly ködös némelyik oly szenes
Ide esett e gyümölcs, fekete lett itten
Véget vetett hát életének
Éva vétke porrá hullott
S véget vetett ezrek életének
Barangolsz egy semmiségben, már tudod hol vagy
A paradicsom romjai közt, amely széjjel hamvadt
S Ádám haja ősz már, a csalfa Éva láttán
Elhagyni készen a bűn otthonát.
Scheggia, 2003.11.03
Jársz, kelsz, elmerengsz, de vajon hol vagy?
Melletted egy kispatak csörgedez, egy élet van benne
De vajon mit rejt, s kiről szól ez?
Majd felnézel lassan, a fellegekbe tűnődsz
Némelyik oly ködös, némelyik oly feszült
Mindegyik egy tükör egy-egy élet tükre
Mindegyik tükörben, egy forrás van elrejtve
E forrás oly gazdag, oly csábító gyümölcse
Ha e gyümölcsöt letéped, már nem jársz fellegekben,
Éva vétke pokollá tesz téged.
Ekkor lenézel a kispatakra nézve.
E patak elmosódni látszik, már nem látsz semmit se
Patakod zavarossá válik, káosz lesz minden
Barangolsz egy semmiségben, nem tudod merre vagy
Jársz, kelsz, elmerengsz, de vajon merre vagy?
Ekkor felnézel lassan, a fellegekbe révedsz
Némelyik oly ködös némelyik oly szenes
Ide esett e gyümölcs, fekete lett itten
Véget vetett hát életének
Éva vétke porrá hullott
S véget vetett ezrek életének
Barangolsz egy semmiségben, már tudod hol vagy
A paradicsom romjai közt, amely széjjel hamvadt
S Ádám haja ősz már, a csalfa Éva láttán
Elhagyni készen a bűn otthonát.
Scheggia, 2003.11.03
2009. június 14., vasárnap
Bemutatkozás
1982-ben születtem jelenleg 26 éves vagyok. 4 éve kezdem el verset írni. Egyfajta megkönnyebbülést jelentett ez számomra. A sok rosszat, ami nyomott igyekeztem kiírni magamból. Az a fajta ember vagyok aki elnyomja, magába folytja a rossz dolgokat,amik nyomják, mondhatni önmarcangoló típus. Kifelé gyakran vidám jókedvű embert mutatok,akinek nincsenek gondjai, holott ez egyáltalán nem igaz. Persze bizonyára vannak még páran így ezzel.
A "Scheggia"(ejtsd: "Szkédzsa") művésznevet találtam ki magamnak. A "szilánk" szónak kerestem meg az olasz, a spanyol, a katalán, illetve a portugál megfelelőjét. Végül az olasz Scheggiára esett a választásom, ez tetszett a legjobban. Miért a Szilánk szóból? Valakinek szétörik a szívét,akkor "szilánkokra" törik. Talán egy apró szilánk darab van a világon, ami még reményt jelent. Egy kis érzelmi csücsök ez... De vajon ez a darabka túl él e... Mi lesz vele. Ez a "Szilánk" vívódik...
Nem mondom,hogy profi vagyok,hogy jók a verseim, de ez én vagyok, az érzelmeim a legbelsőm. Nem vagyok diplomás ember, nem vagyok gazdag, a pénz sosem érdekelt. Gyakran azt hiszi az ember,hogy egy kastély, egy márkás autó a boldogságot jelentheti. De nem, itt egészen másról van szó. Mindenkinek más jelenti a boldogságot.
A "Scheggia"(ejtsd: "Szkédzsa") művésznevet találtam ki magamnak. A "szilánk" szónak kerestem meg az olasz, a spanyol, a katalán, illetve a portugál megfelelőjét. Végül az olasz Scheggiára esett a választásom, ez tetszett a legjobban. Miért a Szilánk szóból? Valakinek szétörik a szívét,akkor "szilánkokra" törik. Talán egy apró szilánk darab van a világon, ami még reményt jelent. Egy kis érzelmi csücsök ez... De vajon ez a darabka túl él e... Mi lesz vele. Ez a "Szilánk" vívódik...
Nem mondom,hogy profi vagyok,hogy jók a verseim, de ez én vagyok, az érzelmeim a legbelsőm. Nem vagyok diplomás ember, nem vagyok gazdag, a pénz sosem érdekelt. Gyakran azt hiszi az ember,hogy egy kastély, egy márkás autó a boldogságot jelentheti. De nem, itt egészen másról van szó. Mindenkinek más jelenti a boldogságot.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)