Mikor írsz az egy kaland, egy fekete kaland
Írod a sorsod, s hogy volt a múltban
Árnyak röpködnek el, s tova.
Miért akarsz kalandozni, miért?
A reaktív elméd megint nyomatékosít?
Ne távozz el, mikor e szép szigeten vagy
Ne menj el, éledj, töltődj fel újra
Amikor lent vagy, minden negatív
Most "világos" van, de ez sem pozitív
Azt mondom baj, ha látsz, ha tudsz.
Ha látod a borzalmat, az aljasat
Ha nem látsz, nem tudsz, csak élsz.
Egyedül vagy, kevés a szikra, nehéz.
Nehéz rátalálni arra, ahol sok a negatív
Egyedül kell élned, pár nélkül tudd meg
Ezen nem változtathatsz, sorsod ki lett rakva
Inkább hunyd be szemed, s tégy úgy, mint egy vak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése