Partra vetett a tenger, én pedig fekszem
Szétterültem a nedves homokban
A homokszemcsék sebeimet mardossák.
Hanyat fekszem és élvezem, mint egy élő halott
Erőm elfogyott, az értelmet keresi, az életet
Nem törődök semmivel, csak lélegzek.
Élősködők szívják a véremet
De ők is csak élveznek
Azt sem érzékelem,hogy szívják a véremet
Tűrök, mint egy shaolin, és koncentrálok
Nem bizonyítok ezzel senkinek másnak
De legalább békénhagynak e kietlen parton.
Lustaság vett erőt testemen, csak vonaglok
Rángok a földön, mint egy idegroncs
Elkorcsosultam, már nem is én vagyok
Felkelek lassan, a fák felé indulok néhány bogyóért.
De nem akarok jól lakni, csak festéknek kell
Be kell kenni vele meztelen testemet
Ágakat is gyűjtök, melléjük éleset
Ha belévágom testembe, jobban vérezzen
Megadja a hatást,hogy szenvedek.
Scheggia
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése