1.Vers: Egy ember katasztrófája

Barangolsz egy semmiségben, nem tudod merre vagy
Jársz, kelsz, elmerengsz, de vajon hol vagy?
Melletted egy kispatak csörgedez, egy élet van benne
De vajon mit rejt, s kiről szól ez?

Majd felnézel lassan, a fellegekbe tűnődsz
Némelyik oly ködös, némelyik oly feszült
Mindegyik egy tükör egy-egy élet tükre
Mindegyik tükörben, egy forrás van elrejtve

E forrás oly gazdag, oly csábító gyümölcse
Ha e gyümölcsöt letéped, már nem jársz fellegekben,
Éva vétke pokollá tesz téged.
Ekkor lenézel a kispatakra nézve.

E patak elmosódni látszik, már nem látsz semmit se
Patakod zavarossá válik, káosz lesz minden

Barangolsz egy semmiségben, nem tudod merre vagy
Jársz, kelsz, elmerengsz, de vajon merre vagy?
Ekkor felnézel lassan, a fellegekbe révedsz
Némelyik oly ködös némelyik oly szenes

Ide esett e gyümölcs, fekete lett itten
Véget vetett hát életének
Éva vétke porrá hullott
S véget vetett ezrek életének

Barangolsz egy semmiségben, már tudod hol vagy
A paradicsom romjai közt, amely széjjel hamvadt
S Ádám haja ősz már, a csalfa Éva láttán
Elhagyni készen a bűn otthonát.

Scheggia, 2003.11.03