Egy börtönben élsz, ahol fogoly vagy
Az emberek között csak egy rab vagy
Egy sötétségben egy "kősírban" élsz, egy kevéske fény mellett
Ahol ülsz, nem a vidámság hever
Napról napra tapasztalod bilincsed markolatát
Merev szemmel figyelve a többiek hangulatát
Időnként megcsörren cellád kulcsa, s remélsz, most kilóghatsz
Vagy ha nem lóghatsz, kihoznak?
Minden nap egy-egy évezred körülötted.
Lassan a patkányok búvóhelye leszel mindörökre.
Pupillád kitágul, s a fény is alig ér be
Még a zúzmó sem terem meg, nem bírja ki e létet
Foglyok vagytok, az est foglyai, kik tán küzdenek
Hol vagytok most, hol korhadtok, mivé lettetek?
A sötétségben seregletek, mint egy fekete sereg.
Mint Mátyás büszkesége, a "Fekete Sereg"
Ők rászolgáltak hírnevükre, s szenvedtek is érte
Küzdjetek hát! tespedésnek nincs értelme e világ torkában
Szabadítsd fel szíved, rázd fel kihűlt tested!
Induljon a háború, kerülj ki a fényre!
Van ki erős kijut, törhetetlen.
Van ki elvénül, s bilincsbe terpeszthet egy életen
Többség ilyen rendíthetetlen, s vonzza néma sorsa
De nem hal meg, hanem él a pokolban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése